Béla, a sün



Nagymamám épp a kutyájával sétálgatott, amikor zörgésre lett figyelmes (mármint a kutya). Aztán előkerült Béla a bokorból. Persze könnyen előfordulhat, hogy Béla valójában nem is Béla, de sajnálatos módon az én szaktudásom kimerül a malackák nemének meghatározásánál. :o)
Béla kb. 8 cm hosszú kis tünemény és felér egy tűpárnával... Nem lehet tudni, hogy fényes nappal mit keresett a lakótelep udvarán, de feltehetően történt valami a mamájával.
Nagymamám erőt gyűjtött és felhozta őt. Féltette, mert rengeteg a kutya, macska és nyest a környéken.
Mit sem sejtve bandukolok hazafelé, és ő várt rám. Ha mélyen magamba nézek, be kell látnom, hogy valójában elég kicsi az esélye annak, hogy ténylegesen várt volna rám, de ennyi jár az egomnak, elvégre én etettem meg elsőként! :o) Mindegy is, a lényeg, hogy ő egy kis Tündérbaba! Rögtön beleszerettem! :o)
De mit kezdjek én egy sünivel? Egyáltalán mit kell adni neki enni, amikor még olyan pici?
Első felindulásomban felhívtam Gabit, hogy mondjon már valamit, elvégre neki van egy sünije! Készségesen ellátott tanácsokkal, ezúton is köszönöm neki! :o)
Na de azért izgatott, hogy mit mond az én hőn szeretett állatorvosom, így hétvége ide vagy oda, felhívtam Attilát. Szegényt mindig zaklatom valamivel, de szerencsémre jól bírja a strapát és még egyszer sem kergetett el! Remélem, megtartja ezen jó szokását! ;o)
Elsőként azt tanácsolta, hogy vigyem be az állatkertbe az én Bélámat, mivel a sünök védett állatok, de tekintettel arra, hogy egyszer már egy kis rigó kapcsán jártam ott, jobbnak láttam ellenkezni vele. :o)
Szóval Béla maradt és vele együtt a macska tejpótló tápszer is...
Eleinte készségesen itta, de utána sztrájkolni kezdett, így most már az etetése nagyban hasonlít a kismalacokéhoz. Cumiztatni kell! Remélem, előbb-utóbb eljutunk odáig, hogy a frissen beszerzett lisztkukacot és gyászbogár lárvát is meg fogja enni. Egyelőre hiába próbálkoztam, kiköpte. Lehet, hogy Bélának jó ízlése van - tényleg nem valami gusztusosak... :o)
Na, de akkor íme néhány kép róla: